Váci Mihály - Volt egy életem

Váci Mihály

Volt egy életem

Egy életem volt - semmivé lett.
Milyen megrendítő kisérlet
volt arra, hogy én, én is éljek!
Már kamasz koromban elvesztem,
mikor egy este sírni kezdtem,
s a csillagokhoz kéredzkedtem.
S mert azután is semmiségek
adtak nekem gyönyörüséget,
hát mindenki bolondnak nézett.
S mert hittem, hogyha hitegettek,
és sírtam szívből, hogyha vertek,
- azt mondták rám mindig: - csak gyermek!
"Komoly" se voltam - mert nevettem.
És "hű" se voltam - mert szerettem!
Végül senkinek se kellettem.
Csak ilyen voltam én - egyetlen,
magányos ebben a kegyetlen
torkomra forrott életemben.
Talán magamról elég ennyi,
hogy megértsem belőle: - senki
nem is tudott engem szeretni.
Nem is szerettek. - Tudom, Kedves,
jaj, tudom már, Te sem szerethetsz!
És egy szavam se lehet ehhez!