2016. április 30., szombat

Szomorúfűz - Aranyfény ...



Szomorúfűz
Aranyfény ...

A fénysugarak csilingelve ébrednek
Harmatcseppek csillognak a hajnalban
A természet friss illata leng a légben
Rigók zengik víg, szerelmes koncertjüket
Friss szél susog a kertek, a terek felett
Arany sugarak szikráznak a lombok között
Virágokat, ágakat, illatokat ringatva
Az ébredő Nap aranyfényt fest a horizontra
¤
Tavasz, - május, - szerelem. A tavasz tündért varázsol a szerelemben. Zöld színárnyalatú köpenyében pompázik a víg kikelet.  A zöld még zöldebb. A fű selyemsálként borítja be a földet. A fűszálakon könnyet ejt a Nap. Szellő ringatja a bokrokat, lombokat. Virágmintás, tarka ruhát ölt a rét, a mező. A ragyogó Nap a kertekben is színpompás virágokat csalt ki.  Simogat a tavasz, virulnak a virágok. Éled erdő, mező, rét. Madarak zengik a május, a szerelem dalát. Galambpárok burukkolnak egymásnak szerelmesen. Játékos, májusi szél kergetőzik. Akácok, hársfák ontják illatukat. Aromájuk a méhek és darazsak sokaságát vonzza. Pillangók szivárványszínű szárnyaikkal lebegnek a virágok szirmain. A tavasz dalát zengik az azúrkék égbolt felé a rigók, a mezőn a pacsirták. Vadmadarak röpdösnek a vizek felett. Az orgonabokrok kitárták szirmaikat, kinyílt a jázminbokor is. Fehér, apró virágkelyhei  ontják az illatot. Nyárfa pelyhei szállingóznak a légben. Ligetek mélyéről gyöngyvirágok illata száll. Hullámzik a fény az ágak között, árnyakkal játszanak a tavaszi szellőben. Békét, örömet, jó kedvet és reményt hoz a tavasz. Simogató, becézgető napsugár ontja fényét, a fák lombjai között játszik a napsugár, a virágok bársonyszirmain illatok és a Nap sugara csókolózik.
Május felhői harmatos könnyet ejtenek, varázslatosan a nyíló orgonák illatában. Gabonamezők ringanak, pirosló pipacsok lengedeznek, a ragyogó, azúrkék ég alatt. Rózsák virítanak a kertekben.
Szépek a májusi éjszakák. Fátyolt borít hegyen,- völgyön, - égen, - földön a természet.
A vízen a holdsugár ezüst fénye ragyog kedvesen. Az égbolton csillagok ezrei tündökölnek fényesen. Énekel az ezüst Hold is és a milliónyi, sziporkázó csillag. Tücsökszerenád zeng a holdfényes éjben.
Májusfa színes szalagjai lobognak az enyhe szélben, a természet csodás illata szerelmesen ölel. Szemünkben, szívünkben a remény viruló világa.
Május - a világ legszebb ünnepe – anyák napja.
Kevés olyan szívmelengető ünnep van, mint az anyák napja. Ekkor köszöntjük édesanyáinkat, megköszönve nekik mindazt a szeretetet és gondoskodást, mellyel születésünk óta elhalmoztak bennnünket.

Szuhanics Albert - Májusban



Szuhanics Albert
Májusban

Májusban orgona nyílik,
zsenge-zöld színű a rét,
rebben a lányok szoknyája,
huncut szél kapkodja rég.

Szemedben napsugár villan,
ajkadon mosolyt fakaszt,
óhajok sóhaja árad,
hófehér fogad alatt.

Karjaink buja vágyindák,
ölelnek szoros íven,
összefonódni szép testünk,
hagyjuk hát, drága szívem!

Májusi csók, üde mámor,
vadrózsa illata hív,
kitör egy frissítő zápor,
hevesen dobog a szív...

.kaktusz - Mesebeli május



.kaktusz

Mesebeli május



Mikor a tavasz gyermeke
a világra megérkezik,
mind közül a legkisebbik,
(a legkisebb királyfi?)
az oly nagyon várt, a szép nevű,
a szerelmet fakasztó,
a mesebeli május,
akkor a csillagok állása szerint
egy mindig mosolygós,
színes, életvidám hónap születik,
tele színnel, és illattal:
hogy legyen így,
rá minden esély megvan…
de egy hónapocska életében
annyi minden közrejátszik,
még akkor is,
ha a csillagok jóslata szerint
ő a boldogságosztó hónap,
aki csak vele találkozik,
azt öröm éri mind:
így van ez egészen biztosan,
ha nem történik valami,
ami a jóslatot megcáfolja,
ha a fagy nem tesz benne
helyrehozhatatlan kárt,
ha a rá leselkedő
sok-sok veszedelmet
képes legyőzni...
azért mi benne higgyünk,
higgyünk a csillagoknak,
talán az megsegíti,
s a bizalom ad neki
hatalmas erőt,
hogy a májusok közt is
ő legyen a legszebbik.

2013. április 30.

Lelkes Miklós - Május felé



Lelkes Miklós
Május felé

Május felé megyünk. Még április van.
A kert emléke úszó fénysziget.
A madár szétnéz. Ugrik, másik ágra.
Árnyékfoltokon hangja átbiceg.

Csak a fény él, és testvére, az árnyék?
Rezdül a lég, de minden hang halott.
A kérdésekből épül fel a lélek.
Azt hiszed róla: halhatatlanod?

Május. Küzdelmek. Mátyásföldi utcák.
Mitől is nép, ha így felejt a nép?
Ha ennyire igája lesz Igéje,
s kitörlődik tegnapi Messzeség?

A kék felhőt fest. Távlat elmosódik.
Látszat csillog, lustán, és ottmarad.
Szavazókat hív a templom harangja,
s nem kér valót, földi válaszokat.

Szép házak, olykor palotasor-villák, -
és kisszerűség. Elvillan a nap.
Tulipánok őriznek tiszta kelyhű,
jót akaró piros májusokat.

A tulipánok. Mások már nem őrzik,
csak dúdolnak giccsrózsás éneket?
Semmibe vesző mátyásföldi utcák,
van most költőtök, ki boldog lehet?

Tulipánok tiszta kelyhébe nézek.
Selyem lángját lobbantja fel a szín,
volt gyönyörű május. Piros varázslat,
s küzdő Szépség, - ó, Ti, Testvéreim!

Hollósy Tóth Klára - Májusi csend; - Májusvég



Hollósy Tóth Klára
Májusi csend

Zöld lombos, virágos csend ölel
illatnektárt gyűjtöget a május,
mohó, minden szépet felölel,
olyan, mint egy csodát rejtő mágus.

Falánk szerelem issza a szépet,
a napfény bimbókon viháncol,
mint a tenger, habzsolja a kéket
égre kelve levegőben táncol.

Bódító illatot szül az élet,
örök törvények csodái várnak,
élvezik a tökéletességet,
hálát zengve az alkotásnak.

Az élet szíve forrongó katlan,
nyugalom, béke, csend van, ártatlan.
*
Májusvég

Hervad már a gesztenye virága,
kocsánya szárad a lomb között,
a legszebb hónap elköltözött,
szirmát szórva búcsúként a tájra.

A lélek üveghangján leng a lét,
a virág szirmait felejti,
míg a gyümölcs reményét rejti,
feszült csend van, mint fent borotvaél.

A lég a napfény hőjétől remeg,
a kertekben boldog, csengő nevetés,
létmanók, varázsok, csillagszemek.

Az élő élet a csend hárfáin zenél,
csalogánydal szövi az éjjelek
örökét vigyázó fátyol köntösét.

Maczkó Edit - Mostoha május



Maczkó Edit
Mostoha május

Ázik a rózsa
könnyes a szirma
füstös a felhő sír ma az ég,

Fázik a madár
borzas a tolla
mostoha május, hol a kék?

Hervad a rózsa
könnyezek én is
várom, hogy eljöjj, várom újra.

Fagyos az ajkad
hideg a csókja
mintha a szíved jégből volna.

Ady Endre - Május; - Májusi zápor után; - Strófák május elsejére



Ady Endre
Május

Májusi zápor után

Nagymessziről ködölt a Bükk,
Gőzölt a sík, áradt az Ér
S fáradt testemben hirtelen
Ott, a záporverte mezőn
Piros dalra gyujtott a vér,
Piros dalra gyujtott a vér.

Szinte sercent, hogy nőtt a fű,
Zengett a fény, tüzelt a Nap,
Szökkent a lomb, virult a Föld,
Táncolt a Föld, táncolt az Ég
S csókolt minden az Ég alatt
S csókolt minden az Ég alatt.

Káprázó, városi szemem
Behúnyom ennyi csók előtt
Rebegőn és nyugtalanul
És halkan kérem az Urat:
»Áldd meg ezt a csókos mezőt,
Áldd meg ezt a csókos mezőt.«

Itt is, ott is asszony-csapat
Kapál, hol majd élet terem.
(Óh, mégis-mégis élni jó.)
Erősek és fiatalok
S a lábuk térdig meztelen
S a lábuk térdig meztelen.
*
Strófák május elsejére
Május, lyány, virág, muzsika
(Hol a hiba, hol a hiba?)
Így volt régen.
Gyuri primás jött el kevélyen
Bandájával
És nótákkal tisztelt tíz percig
És néhol még Május-fával
(Friss diák voltam akkor)
Tudatták Május éjjelén:
Van Május, lyány, virág, muzsika,
Nincsen agg kor,
Csak lyány és legény.
(Hol a hiba, hol a hiba?)

Azután a vörös Május jött.
Be nagy dolog volt:
A szivem tombolt
S agyam amit kigondolt,
Mind eskü volt, forradalmas,
A vörös lobogóra.
Óh, hány óra telt így malaszttal,
Dühvel, harcolón, betegen.
Ezt már nekem,
Ezt a Májust
(Hittel hiszem)
Sohase adják vissza,
Mert elgyöngültek a valók,
Mert az a hit,
Nem olyan nagy hit,
Mint aki volt
És a szívem valami újért sikolt.

Óh, mostani Május,
Szörnyű és szörnyű,
Véres vagy és vörös:
Gyalázataidat nem fogom
Lelkemre nagyon venni,
Haljon meg, aki halni való,
De éljen az öreg cseresznyefa,
Milyen virágos és szép
S nem vétett senkinek,
Háborút sem izent.
Kegyelmezz meg neki.

Május - Pünkösd hava - Tavaszutó



Május - Pünkösd hava
Tavaszutó - Ígéret hava - Borjútor (Virágzó élet) hava

A latin Maius hónapot Ovidius szerint a meglett korúak (maiores) tiszteletére nevezték volna el. Valószínűbb azonban, hogy a régi római Maia istennő vagy férfi párja Maius volt a névadó. A görögöknél Maia a pleiászok egyik csillaga volt, Zeusz szeretője, és a főistennek együtt töltött éjszakák eredményeként Hermész (latin Mercurius) anyja.
A május mindenütt a nyár aggodalmas adventjének tűnik, aminek a jövendő termés féltése volt az alapja. Május az ókorban Európa-szerte engesztelő és tisztító szertartások böjtös időszaka volt. Rómában tilos volt ekkor új ruhát ölteni, házasságot kötni, és házaséletet élni, ekkor takarították ki a templomokat, mosták le az istenszobrokat, mintha csak a hónap előkészület lenne a nyárközépi nagy ünnepekhez. A nép szerelmes szívű legényei május elsején "májusfát" állítanak kedvencük háza elé. E hónap ünnepségei - a majálisok - a tavasz és a nyár örömeinek szólnak. A szerves élet fejlődésének ekkor van a tetőpontja.
Pongrác, Szervác és Bonifác, mint régről fogva tudjuk, könnyen visszacsalogathatja kertjeink rémét a hajnali fagyot, és kárt okozhat veteményeseinkben, sőt még a szőlő-gyümölcs ültetvényekben is. Persze a nagy riadalom előtt célszerű emlékeznünk az agrometeorológusok tapasztalataira, mert a hosszú évtizedek óta folyó meteorológiai megfigyelések elemzése bebizonyította, hogy a fagyosszentekre vonatkozó néphit nem légből kapott állítás.
Népi megfigyelések
- májusi csendes eső, növeli a vetést
- száraz május, száraz esztendő
- ha májusban erősen halljuk a békákat kuruttyolni, úgy igen sok eső lészen
- ha május elején esik, úgy kevés borunk lesz
- nagyon meleg május után esős június következik
- ha májusban a tölgy szépen virágzik, és a cserebogár rajta tanyázik, gyakran fogunk hallani mennydörgést
- sok bort hoz ám a három ác, (Pongrác, Szervác, Bonifác), ha felhőt egyiken se látsz
- Szervác, Pongrác, Bonifác, megharagszik, fagyot ráz
- Pongrác, Szervác, Bonifác, Zsófia is lehet gyász
- Szervác, Pongrác, Bonifác, mind a fagyos szentök, hogy a szőlő el ne fagyjon, füstöljenek kendtök
- májusi meleg eső nagy termés, hideg eső rossz vendég
*
A meteorológusok Tavaszutó-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Ígéret havának nevezik, eleink pedig (az Avisura szerint) a Borjútor (Virágzó élet) hava elnevezést használták májusra. A hónap régi magyar (katolikus) neve Pünkösd hava. A Nap az Ikrek jegyébe lép.
A horoszkóp csillagjegyei közül az alábbiak esnek májusra:
Bika: (április 20 május 20.) és
Ikrek: (május 21-június20.).
Május folyamán a Nap az állatöv csillagképei közül a Kos csillagképből a Bika csillagképbe lép.
A hét ugyanazon napjával kezdődik, mint a következő év januárja.
Japánban létezik egy úgynevezett „májusi kór” (gogacu-bjó, 五月病) kifejezés, amit akkor használnak ha egy új diák vagy dolgozó már a kezdőnapon fáradtan és kialvatlanul érkezik az iskolába vagy a munkahelyére.
*
Népi mondóka
Orbánnak a napja hogyha fényes,
A vincellér mint a páva kényes.
Mint az áldozócsütörtök
Olyan lesz őszi időtök.
Pünkösd-napi esésre
ne várj áldást vetésre.
Május hava hűvössége
A gazdának üdvössége.
*
Mit jövendöl a 100 éves naptár?

Szép idő lesz, ha az esti pír aranyszínű, ha napnyugtakor a vízeken és a mezőkön sűrű köd keletkezik, ha a szárazon tenyésző békák magasra ülnek és brekegnek. Rossz idő következik, ha reggel pír van, ha az esti pír igen vörös.

Jeles napok májusban
Május elseje.

ősi tavaszünnep, a majálisok napja. Sok helyen a megelőző estét a legények az erdőben töltik, s hajnalban hazajőve fel-díszített májusfát állítanak kedvesük udvarába.
  Az emberek az egész napot vidám táncmulatságok közepette a szabadban töltik.
  1889 óta a munkásság nemzetközi ünnepe
*
4. Flórián.

Ezen a napon az ország nyugati felében sok helyen ősi mádon gyújtottak "új tüzet". Flórián a tűzoltók, a kéményseprők, a kovácsok és a serfőzők patrónusa.
*
6. János.

"Babevő János" napjának is nevezik, ekkor vetik a hüvelyeseket, a babot, borsót, lencsét.
*
12 – Pongrác -13 – Szervác - 14. Bonifác.

A fagyosszentek napjai az idő átmeneti lehűlését jelzik. E napokon nem vetnek, nem palántáznak. A májusi fagyok a gyümöl-csösökben, a veteményekben sokszor nagy pusz-títással járnak, ezért tűzgyújtással, füstöléssel védekeznek ellenük.
*
15. Zsófia.

Erre a napra esőt jósolnak
*
16. János.

Nepomuki, vagy népiesen "neszepuszi" János a vízenjárók patrónus. Hajósok, halászok, vízimolnárok ezen a napon tűzijátékos felvonulást tartanak.
*
25. Orbán.

Ekkor kezdenek a méhek rajzani, ezért a méhek "Orbán bogarai". Donát mellett a vincellérek, szőlősgazdák védőszentje, szobra gyakran található a szőlőhegyeken. Ha Orbán jó időt hoz, akkor szobrát felvirágozzák, ha rosszat, akkor besározzák. Sok helyen az utolsó fagyos-szentnek tartják. Ha "kiseprűzik" Orbánt, nem lesz már hideg.

Kert – május

A május a természet megújító és fiatalító erőinek a hónapja.
A hónapot Maia istennőnek szentelték az antik világban, aki a föld termékenységét oltalmazza. A nép szerelmes szívű legényei május elsején "májusfát" állítanak kedvencük háza elé.
. E hónap ünnepségei - a majálisok - a tavasz és a nyár örömeinek szólnak. A szerves élet fejlődésének ekkor van a tetőpontja.
Május: a tavasz legszebb hónapja (sokak szerint az év legszebb hónapja is), a szerelmesek hónapja, ekkor már mindenki nagyon várja a nyarat. A természet ebben a hónapban zöldül ki a legjobban, a kertek gyönyörű színekben pompáznak.
Elkezdődtek a kerti munkák, metszés, kapálás, növényvédelem- növénytársítás…
A hónap közepén a meleg-  kedvelő, - előnevelt  palántákat is kiültethetjük a szabadba. Azért figyeljünk Szervác- Pongrác-Bonifác napok környékén, mert az éjszakák talaj menti fagyokat hozhatnak.

Örüljünk a tavasznak, a napsütésnek, a virágoknak, a madarak dalának. A vízről, az itatásról ne feledkezzünk meg! A sündisznók, méhek a kis madaraink és egyéb kerti lakótársunk-kisbarátunk mindig találjanak vizet.

Szeretettel köszöntjük e hónap
névnaposait,
szülöttjeit!
Sok boldogságot kívánunk!

Tóth Árpád - Május elseje



Tóth Árpád
Május elseje

Itt van május elseje
Víg a szívem belseje,
Az orgona most szagos,
Karcsú, csínos, nem magos,
S éji szendereken át
Felzendül a szerenád,
Húzza mélán
Szép Kiss Bélám,
S szivarral az agyarin
Húzza derék Magyarim.
Szóval szól a nahtmuzik,
Ellenben az erdőn szólnak
Fűrerek s vidám Zsuzsik.
Bokrok tövén ibolya,
S bokrok tövén selymes fűben
Sok nyújtózó csigolya.

Ó, szép május elseje,
Víg a szívem belseje,
Itt a fecskék
S verebecskék,
S feltámadtak a legyek.
Az idők örök folyóján,
Ah, e szagos, bús folyókán
Lefolyt, tudja-e kegyed?
Egy újabb házbérnegyed.

Ó, szép május elseje,
Víg a szívem belseje,
Most a szende háziúr
Kisded tárcámhoz befúr.
És megnőtt a pótadó,
S Lukács is - a sót adó -
Új létszámot emleget,
Bár Justh így szól: nem lehet!

Ó, szép május elseje,
Víg a szívem belseje,
Im hazánkra ráború'
Újabb Balkán-háború,
Mivelhogy a Nikita
Egy gorombát rikita.
Szól a bús monarchia:
Kérem, ez anarchia!
Fütyöl erre Montenegró.
Berchtold Montenegrót megró,
S Krobatin szól: Einmarschiert!
S lesz belőlünk, ah, - fasírt:
Azaz szuronyvagdalék:
Kiloccsant vese-velő,
Ah, örülj most, tartalékos,
S te is, jó népfelkelő.

Ó, szép május elseje,
Víg a szívem belseje,
S hogy e belső örömömnek
Nyomai is legyenek,
Kívánom e víg májusnak,
Hogy a fene egye meg.

Utóirat Nikitához

Jaj, istenem, most egyszerre
Az vetődik az eszembe,
Hogy Nikitát hátha, hátha
Bosszúra az inspirálta,
Hogy róla oly sokat írtam.
Ah, most bánom bűnöm nyíltan,
S míg nem késő, felsohajt
Bús keblem, a horpadó:
Bocsáss meg, ó, Nikitácska,
Nem bánt téged soha többé
szegény, vicces Torpedó.

Mysty Kata - Májusi zápor; - Boldogság



Mysty Kata
Májusi zápor

Májusi zápor mossa a földet;
nyomában ragyog és éget a Nap.
Frissül minden a földi folyóban,
termékeny élet szerte a szárban.
Terülj asztalunkra, s magad kínáld…
-" földi Paradicsomunk", szép világ!
*
Boldogság

Régtől örökbe kapott álommese,
amit csillagköntösbe sző az izzó éj!
Napfénybe merülve pillangót úszik,
és örök tavaszban májusfához ér!
Rózsaszín nyarak szivárványait
pókok szövik merengő víz fodraiba.
Mélytengeri csigák lélegzik be…
házuk oltalma marasztaló… Mégis
lassan, lassan hozzánk is csak elér.

Ligeti Éva - Szenvedély fonalán; - Tavaszi légyott



Ligeti Éva
Szenvedély fonalán

Májusi felhők elszállnak, az égbolt
lassacskán írisz-kékre vált, már élénk
külsejét mutatja, s kutatja régvolt
árnyait. Valaha talán még félénk

voltam - megváltozott minden hírtelen.
Fölös a szerénység, a vágy hevesebb,
akarlak, most már! Tudnod kell, mindenem
tiéd, ha akarod - szívem kevesebb

jelzést is felfedez. Őrült lüktetés
dübörög testemben - táncol féktelen
szenvedély fonalán. Újjászületés

ábrándos világból - valós végtelen
pázsitján lépkedek - veled ébredek,
s szivárvány ívében fényed lehetek
*

Tavaszi légyott

Hirtelen jött tavasz száraz szuszogása
ébreszti a földet - tájjal bíbelődik.
Határba felejtett hideg cihelődik,
messzire hallatszik köpenysusogása.

Parányi levelek rügyek bohósága
csokorrá serdülve ágon hegedülnek,
ölükbe virágok tüstént beleülnek,
alkalmi légyottjuk tavasz mohósága.

Nagy Csaba /Gyémánt/ - Levél; - Marad



Nagy Csaba /Gyémánt/
Levél

Itt esik csendesen,
nem ölthet mosolyt a leláncolt Nap,
olyan ősziesnek tűnik
a szürke táj s e hideg zuhatag...
május lett,...
minden álom és ígéret hónapja,
mégis,
mintha minden esőcsepp
jéggé fagyna az ágak hegyén...
de nem kell félj,
tudod, hogy örökké szeretlek én!
*
Marad

Ne halld,
hogy sír a szél,
ha nem nyer erőt
tavasz után sem
a vágy-szülte akarat,
ne lásd a májust,
melyben a völgy,
a védtelen alj
még fagyot öltve
fogadja a nyarat.

Csak higgy,
s maradj mindig
mondott
szavad mellett,
a láng
a gyertyán el ég,
de lelkünk mélyén
örökkön marad
e sóhajos szeretet.

Sárhelyi Erika - Május; - Cinikus; - Mezítlábas



Sárhelyi Erika
Május

Cinikus

Csak egy újabb fürge május,
csak újabb harminc meg egy nap
mond megint sziát, ez a juss.
Szalad – se kabát, se kalap.

Lobogó szevasz-tavasz, huss,
fuss, jön a nyár – belénk harap.
Csípőnkön a Föld elliptikus
hullahopp – fogyaszt, s "hamm" bekap.
*
Mezítlábas

Hervadnak lassan a ballagók csokrai,
a május futtában sarkamra tapos.
Kiderül, beborul – örökké esteledne.
Az idő bolond, a szerelem viharos.

A nyár szétterít egy nagy, kockás plédet,
hanyatt fekszik rajta a semmittevés.
Szempillái mögött eltűnik a város,
az utca. Véget ér az összes kerítés.

Csak a Nap van és tücskök, meg lóhere,
a mezítlábas gyerekkor fölém hajol:
négykézláb köszönt rám akkor a szerencse,
most nem lelem a fű közt, elveszett valahol.

V. Hugo - Hív a csupa virág május



Victor Hugo
Hív a csupa virág május

Hív a csupa virág május a rétre, ketten
kószálni, hagyd, hogy a lelkedbe keveredjen
az erdő, a mező, az árny a fák alatt,
alvó folyó partján a holdfény-zuhatag,
a kis ösvény, amely a dűlőútba torkoll,
s a langy lég s a tavasz s a roppant horizont - oly
boldogan esd vele alázatos gyönyört,
csókolja az egek kék köntösét a föld.
Jöjj, és a csillagok szűzi szeme világa,
mely annyi fátyolon át tűz le a világra,
a jó illattal és zengéssel tele fa,
a mezőkön a dél meleg fuvallata,
az árny, a fény, a hab, növények zsenge zöldje,
a természet, amely sugárzik tündökölve,
tegye, hogy tárja ki díszét - iker virág -
a szépség arcodon, s a szívedben a vágy.

(Lator László fordítása)

Kósa Emese - Itt a tavasz, hol a tavasz ...; Zsuzsi baba könnyei



Kósa Emese
Itt a tavasz, hol a tavasz …

Fagyos ablakon
benéz a Fény arcomon
a tekintete.

A déráztatta
fűben könnyet ejt a Nap
Te fukar Május.

Kis kék nefelejcs
óriási a szíved
miért csapnál be.

A folyó partján
sétálgat a szellő, én
meg átkarolom.

Pirosban égő
háztetőkön madarak
tavaszt keresnek.

Leheletembe
felgöngyölöm illatát
nem engedem el.

Cigarettafüst
a sziromlevélágyon
itt járt a Tavasz.
*
Zsuzsi baba könnyei

Akkor is tavaszt írtak a kalendáriumok, az évszakhoz képest nyomott meleg telepedett a szobára. Árnyékok kúsztak a szekrényen, beletévedtek egy-egy ottrekedt emlékfoszlányba. A csend úgy szakadt rám, mint a hirtelen jött májusi eső. Egyedül feküdtem az ágyon, velem szembe a falon fényképek lógtak arany hullámzású keretben; kislányom képei. Egyszer csak elkezdtek mesélni, sírni és nevetni jelentéktelen eseményekről. De számomra befejezetlen történetsorozat mindegyik, idő múlásával is duzzadnak, növekednek, mint jótékony cselekedetek, ha nem ütköznek a félhomálynak. Aztán csengettek az ajtón, levelet hozott a postás -tőled. Homályos szemmel olvastam, s osztódott bennem a múlt, mint a sejtmagok. Újra végigheveredtem az ágyon, nem tiltakoztam az ellen, hogy magukba rántsanak a feledésnek induló pillanatok. Emlékszel? Kisgyermek voltál, arcodról letöröltem az elmaszatolt könnyeket, mert játszótársaid kiszúrták kedvenc babádnak Zsuzsinak a jobb szemét, hogy ne lásson tisztán téged amikor az óvodából hazajössz, és boldogan rohansz feléje, és mondod lelkesen: - kaptam egy csokit Andráskától, meg se kezdtem, kéred a felét?
Most is törölöm a könnyeket a babáról, akiből annak idején csúfot űztek a csintalan fiúk. Süket lett az egyik fülére, de mindig meghallja, ha csöng a telefon. Azt hiszem téged vár, mert kitartó és konok.
Egyik nap rendezgettem a babaházban, képzeld el, mit találtam meg! A z Andráskától kapott csokit ugyanabban a papírban, gondosan becsomagolva.