Hollósy Tóth Klára
Májusi csend
Zöld lombos, virágos
csend ölel
illatnektárt
gyűjtöget a május,
mohó, minden szépet
felölel,
Falánk szerelem issza
a szépet,
a napfény bimbókon
viháncol,
mint a tenger,
habzsolja a kéket
égre kelve levegőben
táncol.
Bódító illatot szül
az élet,
örök törvények csodái
várnak,
élvezik a
tökéletességet,
hálát zengve az
alkotásnak.
Az élet szíve
forrongó katlan,
nyugalom, béke, csend
van, ártatlan.
*
Májusvég
Hervad már a
gesztenye virága,
kocsánya szárad a
lomb között,
a legszebb hónap
elköltözött,
szirmát szórva
búcsúként a tájra.
A lélek üveghangján
leng a lét,
a virág szirmait
felejti,
míg a gyümölcs
reményét rejti,
feszült csend van,
mint fent borotvaél.
A lég a napfény
hőjétől remeg,
a kertekben boldog,
csengő nevetés,
létmanók, varázsok,
csillagszemek.
Az élő élet a csend
hárfáin zenél,
csalogánydal szövi az
éjjelek
örökét vigyázó fátyol
köntösét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése