Lám Etelka
A tavaszi szél
Tegnap még csak
kopogtatott a kikelet
De ma már együtt sodort az ár
És a virágszirmok illatát hozta a tavaszi szél.
Fiatalságunkat röpítette
De ma már együtt sodort az ár
És a virágszirmok illatát hozta a tavaszi szél.
Fiatalságunkat röpítette
a vadon hömpölygő
folyó
S sebes folyása, fájó sebeket ejtett rajtunk.
Majd lassítva elidőztünk
S sebes folyása, fájó sebeket ejtett rajtunk.
Majd lassítva elidőztünk
egy-egy csendes parti
szakaszon.
Együtt álmodoztunk és elmerengve csodáltuk
az ezer színben pompázó rügyező fákat. bokrokat.
Igy nap mint nap, végig simítottam, karcsú alakodat.
Amely ragyogott, mint egy csillogó fehér zománc,
a tükörfényes vízben, megfürdött leomló hajkoronád.
Tenyeredben ezüstcseppek csillogtak szépen,
ahová lopva odatettem a hevesen dobogó szívemet.
Úgy rohantunk, mint a forgószél,
mely aranyhomokját hintette lábaink elé.
Repültünk át a titokkal teli pompás folyón
és végül megpihentünk a selymes pázsiton.
Ahol a tavaszi szél fonta körbe aranyhaját.
Együtt álmodoztunk és elmerengve csodáltuk
az ezer színben pompázó rügyező fákat. bokrokat.
Igy nap mint nap, végig simítottam, karcsú alakodat.
Amely ragyogott, mint egy csillogó fehér zománc,
a tükörfényes vízben, megfürdött leomló hajkoronád.
Tenyeredben ezüstcseppek csillogtak szépen,
ahová lopva odatettem a hevesen dobogó szívemet.
Úgy rohantunk, mint a forgószél,
mely aranyhomokját hintette lábaink elé.
Repültünk át a titokkal teli pompás folyón
és végül megpihentünk a selymes pázsiton.
Ahol a tavaszi szél fonta körbe aranyhaját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése