Szeles Csabáné
Szeretném érezni...
Közös vers novak0411-el
Szeretném érezni ajkadnak mézédes zamatát, végtelen időkön át,
Még hallom, ahogyan az őszi szélben könnyedén sóhajtanak a fák.
Lépteim szaporázom, lelkem avarral szőtt ösvényén kavarog az érzés,
Elengedni nem tudlak, szívemben benne élsz, ott a legmélyén.
Szeretném érezni ajkadnak mézédes zamatát, végtelen időkön át,
mint azon a csillagos éjszakán mikor Hold fénye beúszott szobád falán,
örökre megpecsételte sorsom, csókod, mit estben többször lopott,
tested szerelmes vágytól remegő titkainak érintése után a szám.
Tiltották de tiltani nem lehet mit varázslatos szerelem felébreszt,
szeretlek, amíg élek ez az utam s szívem minden mást kirekeszt,
mesebeli repülő szőnyeg lábam alatt s én tíz centivel föld felett,
egyre magasabban szállni s átadni magam e könnyű lebegésnek.
Szeretném érezni ajkadnak mézédes zamatát, végtelen időkön át,
mert boldogságom hárfájának húrjait szemed tüze pengeti tovább,
karomba zárlak, s te teret nyerő hajnal, édes félhomály, rejtsd el világ zaját,
hadd legyen csak Ő és Én, egybeforrt, s nyelje el föld ki az utunkba áll.
Szeretném érezni ajkadnak mézédes zamatát, végtelen időkön át,
Boldogság fényében ragyogva tündökölni, érezni bőröd illatát,
Meddig sodorhat tovább tőlem távol, életünk tengerén az ár?
Karjaidba zársz, hallom szíved ritmusát, örökké tartó lángolás.
Szeretném érezni ajkadnak mézédes zamatát, végtelen időkön át,
Még hallom, ahogyan az őszi szélben könnyedén sóhajtanak a fák.
Lépteim szaporázom, lelkem avarral szőtt ösvényén kavarog az érzés,
Elengedni nem tudlak, szívemben benne élsz, ott a legmélyén.
Szeretném érezni ajkadnak mézédes zamatát, végtelen időkön át,
mint azon a csillagos éjszakán mikor Hold fénye beúszott szobád falán,
örökre megpecsételte sorsom, csókod, mit estben többször lopott,
tested szerelmes vágytól remegő titkainak érintése után a szám.
Tiltották de tiltani nem lehet mit varázslatos szerelem felébreszt,
szeretlek, amíg élek ez az utam s szívem minden mást kirekeszt,
mesebeli repülő szőnyeg lábam alatt s én tíz centivel föld felett,
egyre magasabban szállni s átadni magam e könnyű lebegésnek.
Szeretném érezni ajkadnak mézédes zamatát, végtelen időkön át,
mert boldogságom hárfájának húrjait szemed tüze pengeti tovább,
karomba zárlak, s te teret nyerő hajnal, édes félhomály, rejtsd el világ zaját,
hadd legyen csak Ő és Én, egybeforrt, s nyelje el föld ki az utunkba áll.
Szeretném érezni ajkadnak mézédes zamatát, végtelen időkön át,
Boldogság fényében ragyogva tündökölni, érezni bőröd illatát,
Meddig sodorhat tovább tőlem távol, életünk tengerén az ár?
Karjaidba zársz, hallom szíved ritmusát, örökké tartó lángolás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése