Vas István
Búcsúszó
Nem engedted be
magadhoz,
Habár óhajt vala téged,
Csakhogy tudtad, nem olyat hoz,
Mire még lehessen igényed.
Habár óhajt vala téged,
Csakhogy tudtad, nem olyat hoz,
Mire még lehessen igényed.
Mert minek ott a
fölösleg,
Ahol úgysincs semmire szükség?
Ne tekints rá vissza! Követhet,
Mikor elnyeri õ is a vesztét,
Ahol úgysincs semmire szükség?
Ne tekints rá vissza! Követhet,
Mikor elnyeri õ is a vesztét,
S indul vaksin te
nyomodba,
Hogy kétkedve odataláljon,
Ahol õt is tán befogadja
Egy iskola, túl a határon.
Hogy kétkedve odataláljon,
Ahol õt is tán befogadja
Egy iskola, túl a határon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése