Bella István
Szívhangok
És elkezdődött
egyszer a dobogás
valami valótlanban
valahol,
elkezdődött az élő és
csuda-holt
világ s a világon
kívüli zuhogás.
Elkezdődött, hogy
rajtam kívül éltem,
még önmagam előtt,
apám s anyám előtt.
Fényvonalzók
zurrogtatták a levegőt
a körbeforgó
kölyök-tükrök kezében.
És elkezdődtem én is,
mintha
a naprendszer dobogna
atomjaimban,
szívhangom
fény-dobaj, s a két szemem
mintha a nap és a
hold csónakja lenne,
a halál és
halhatatlanság evezne
valami kiolthatatlan
tengeren.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése