Pénzár Miklós Csaba - Merengés ...

Pénzár Miklós Csaba

Merengés...

Eddig, erre nem figyeltem,
Figyelembe, sosem vettem!
Hogy szaladnak a napok,
Suhannak, a hónapok!
De most, felfigyeltem,
Eljárt az idő felettem!
Öles szakállt eresztettem,
Hajam, derékig növesztettem!
De most, észrevettem korom,
Befont hajam levágatom!
Megedzem gyenge izmaimat,
Kiegyenesítem derekamat!
Újra úgy járok, mint régen,
Mindenki feje felett néztem!
Látom újra a szép napokat,
A ragyogó csillagokat!
Mikor mindent, úgy szerettem,
Szívem megtelt szeretettel!
Most, hogy megleltem új Világom,
Megtaláltam boldogságom!
Elértem egy olyan kort,
Mikor mindenki, mérleget vont!
A legnagyobb, mit elérhettem,
Emberként éltem meg életem!
Apa és nagyapa lehettem,
Gyermekeket ölelhettem!
Boldog vagyok, nem éltem hiába,
Nyomokat hagytam utókoromra!
Mi lehettem volna, s mi lettem?
Parányi pont a végtelenben...