Sárhelyi Erika
Május
Cinikus
Csak egy újabb fürge
május,
csak újabb harminc meg egy nap
mond megint sziát, ez a juss.
Szalad – se kabát, se kalap.
Lobogó szevasz-tavasz, huss,
fuss, jön a nyár – belénk harap.
Csípőnkön a Föld elliptikus
hullahopp – fogyaszt, s "hamm" bekap.
csak újabb harminc meg egy nap
mond megint sziát, ez a juss.
Szalad – se kabát, se kalap.
Lobogó szevasz-tavasz, huss,
fuss, jön a nyár – belénk harap.
Csípőnkön a Föld elliptikus
hullahopp – fogyaszt, s "hamm" bekap.
*
Mezítlábas
Hervadnak lassan a
ballagók csokrai,
a május futtában sarkamra tapos.
Kiderül, beborul – örökké esteledne.
Az idő bolond, a szerelem viharos.
A nyár szétterít egy nagy, kockás plédet,
hanyatt fekszik rajta a semmittevés.
Szempillái mögött eltűnik a város,
az utca. Véget ér az összes kerítés.
Csak a Nap van és tücskök, meg lóhere,
a mezítlábas gyerekkor fölém hajol:
négykézláb köszönt rám akkor a szerencse,
most nem lelem a fű közt, elveszett valahol.
a május futtában sarkamra tapos.
Kiderül, beborul – örökké esteledne.
Az idő bolond, a szerelem viharos.
A nyár szétterít egy nagy, kockás plédet,
hanyatt fekszik rajta a semmittevés.
Szempillái mögött eltűnik a város,
az utca. Véget ér az összes kerítés.
Csak a Nap van és tücskök, meg lóhere,
a mezítlábas gyerekkor fölém hajol:
négykézláb köszönt rám akkor a szerencse,
most nem lelem a fű közt, elveszett valahol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése