Kósa Emese - Itt a tavasz, hol a tavasz ...; Zsuzsi baba könnyei

Kósa Emese

Itt a tavasz, hol a tavasz …

Fagyos ablakon
benéz a Fény arcomon
a tekintete.
A déráztatta
fűben könnyet ejt a Nap
Te fukar Május.
Kis kék nefelejcs
óriási a szíved
miért csapnál be.
A folyó partján
sétálgat a szellő, én
meg átkarolom.
Pirosban égő
háztetőkön madarak
tavaszt keresnek.
Leheletembe
felgöngyölöm illatát
nem engedem el.
Cigarettafüst
a sziromlevélágyon
itt járt a Tavasz.

*

Zsuzsi baba könnyei

Akkor is tavaszt írtak a kalendáriumok, az évszakhoz képest nyomott meleg telepedett a szobára. Árnyékok kúsztak a szekrényen, beletévedtek egy-egy ottrekedt emlékfoszlányba. A csend úgy szakadt rám, mint a hirtelen jött májusi eső. Egyedül feküdtem az ágyon, velem szembe a falon fényképek lógtak arany hullámzású keretben; kislányom képei. Egyszer csak elkezdtek mesélni, sírni és nevetni jelentéktelen eseményekről. De számomra befejezetlen történetsorozat mindegyik, idő múlásával is duzzadnak, növekednek, mint jótékony cselekedetek, ha nem ütköznek a félhomálynak. Aztán csengettek az ajtón, levelet hozott a postás -tőled. Homályos szemmel olvastam, s osztódott bennem a múlt, mint a sejtmagok. Újra végigheveredtem az ágyon, nem tiltakoztam az ellen, hogy magukba rántsanak a feledésnek induló pillanatok. Emlékszel? Kisgyermek voltál, arcodról letöröltem az elmaszatolt könnyeket, mert játszótársaid kiszúrták kedvenc babádnak Zsuzsinak a jobb szemét, hogy ne lásson tisztán téged amikor az óvodából hazajössz, és boldogan rohansz feléje, és mondod lelkesen: - kaptam egy csokit Andráskától, meg se kezdtem, kéred a felét?
Most is törölöm a könnyeket a babáról, akiből annak idején csúfot űztek a csintalan fiúk. Süket lett az egyik fülére, de mindig meghallja, ha csöng a telefon. Azt hiszem téged vár, mert kitartó és konok.
Egyik nap rendezgettem a babaházban, képzeld el, mit találtam meg! A z Andráskától kapott csokit ugyanabban a papírban, gondosan becsomagolva.