Nagy Csaba /Gyémánt/ - Levél; - Marad

Nagy Csaba /Gyémánt/

Levél

Itt esik csendesen,
nem ölthet mosolyt a leláncolt Nap,
olyan ősziesnek tűnik
a szürke táj s e hideg zuhatag...
május lett,...
minden álom és ígéret hónapja,
mégis,
mintha minden esőcsepp
jéggé fagyna az ágak hegyén...
de nem kell félj,
tudod, hogy örökké szeretlek én!

*

Marad

Ne halld,
hogy sír a szél,
ha nem nyer erőt
tavasz után sem
a vágy-szülte akarat,
ne lásd a májust,
melyben a völgy,
a védtelen alj
még fagyot öltve
fogadja a nyarat.
Csak higgy,
s maradj mindig
mondott
szavad mellett,
a láng
a gyertyán el ég,
de lelkünk mélyén
örökkön marad
e sóhajos szeretet.