Ecsedi Éva - Mondd Anyám!

Ecsedi Éva

Mondd Anyám!

Mondd Anyám… velem most mi lesz?
Álmodtam szíved dobbanását, vagy csak
képzeltem, hogy a fény felé törve
siettem hozzád a végtelen tengervíz
sodrásában, vad viharok ordításában?
Mondd Anyám… vártál rám a tegnapok
múlandóságának nászágyán?
Mondd Anyám… mi végre adtad kezembe
életem fonalát, miért nem szakítottad el
Tenmagad, mikor még megmenthetted volna
egyszülött magzatod? - De mégis jó volt,
mert szerettem mosolyod, csengő hangú dalod,
lágyan simogató szemed sugarát.

- Anyám… hangod már nem hallom,
áldom kezed, csókolnám még, de nem lehet.
Fénnyé váltál, harmattá, szellővé, álommá.
- Anyám… egyszer voltál nekem, de többé
megismételhetetlen. Feloldódtál a semmiben,
elhagytál, hiába kértelek, maradj,
tudom menned kellett.

Mondd Anyám! Most hol talállak újra meg?