Komáromi János
surrog
surrog a léptem
surran a fény
felhőkből hullik
árva remény
felkel az álom
bolyong a téren
utána futok
tán még elérem
bújik a szellő
levelek alá
kelő Nap hangját
mintha hallaná
surrog a léptem
surran a fény
felhőkből hullik
árva remény
szitáló hajnal
fák között jár már
tűzből szőtt köpenyt
harmaton próbál
vízfodor ragyog
arany-lángra kap
tűz-áradatból
születik a nap
surrog a léptem
surran a fény
felhőkből hullik
árva remény
lassú eszmélet
éber létezés
kóbor lelkemnek
az álom kevés
hajnal-fény kúszik
szendergő testbe
vízszintes éjből
függőlegesbe
surrog a léptem
surran a fény
felhőkből hullik
árva remény
felgyúló vágyak
nappal szememben
most megtaláltam
amit kerestem
álmodban jársz még
én már álmodom
nélküled indul
veled a napom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése