Debreczeni Zsolt - Virágos lányeső

Debreczeni Zsolt

Virágos lányeső

Jött egy rózsaszín felhő, a napot is betakarta,
abból a felhőből, bizony leány hulla.
Szőke-barna fekete és gyöngyhajú,
lyányok estek az égből zuhogva.
Pottyanj bele hát te leány a fiú ölébe,
azt onnan vigyen tégedet az oltár elibe.
Keljetek még egybe azon a szent napon,
hogy virágeső hullhasson a nyakatokba nagyon.
Rózsa-ibolya nárcisz és kankalin,
Kamilla gyöngyvirág, s ölemben Katalin.
Lányok hullnak, szirmok szállnak a lanyha nyári szélben,
Essen az ölembe egy virághajú leány délben
És amikor végre az ölembe esett,
egy rózsaszirom ruhámról nyomban lepergett.
Elszállt már a lányesőt adó csodás felleg,
És ott álltam némán, s ölemben a lényeg.
Rózsaszirom oly puha vagy, s oly csodálatos,
mint ölemben a leány, kinek arca varázslatos.
Együtt mentünk vidáman tovább az utunkra,
tudva azt, hogy máshol is ma lányeső hulla!!!!