Kondra Katalin
Homok a parton
Melyben elporladt
lábnyomok
Mint végtelen nyarak
üledéke
Ott maradt.
Bennünk emlékek,
arról mi elmúlt
Ami tán nem volt,
csak vágy
S az a pillanat,
Amikor ültünk.
Büszkén, fiatal
Sirályként szárnyalva
keringtünk
A víz felett.
Most lenyomatai a
múló időnek
Mind. S a tenni
akarás itt
Kárba veszett.
A homok kiszárad,
felkapja a szél
Mind az álmokat, majd
semmit
Nem ér.
Majd összehordja,
halmokat rak
Belőle. Új lábak
nyomán az
Idő visszatér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése