Adamecz László - Csak te

Adamecz László
Csak Te

Hányónk ajkán rebeg e szó,
a múltból vagy a jelenből,
lelkünkből öröm, bánat szól,
az érzés eltűnt szívünkből?

Hányónk vágyában él, csak Te,
míg karjaink közt a világ,
minden lehet szép átmenet,
azok hullanak mint a virág.

Hányónk ajándéka ez az érzés,
hogy csak Te és senki más,
hogy úgy kellesz, mint a légzés,
lelkednek mindig Ő a társ.

Hányónk öröme az érzés,
hogy a vonzók közt csak Ő kell.
Mással könnyebb, lehet kérdés?
Szíved, szavad vágya, csak Te.