Bertók László - Sárga, őszi vers

Bertók László

Sárga, őszi vers

Ezek a szalmafényű
törtszárú délutánok
úgy borulnak a tájra,
mint nagy sárga virágok.

Magházaik kinyíló
zsúfoltságából sárga
kukorica tömődik
szekerek derekába.

Sárga a dűlőútra
hintázó falevél is,
égő krumpliszár sárga
bokrába fúj a szél is

A nap egy óceánba
hajított sárgadinnye.
Arany mosoly gyűrűzik
öcsém égszín szemére.

Szedtem egy kosár almát,
most itt ülök és nézem,
hogyan osztozik bőre
a sárga mindenségen.

És hallgatom apámat,
ki talpig aranyporban
megáll, s azon törődik,
hogy ősszel mennyi gond van.