2016. október 7., péntek

Szomorúfűz - Fut az idő ...



Szomorúfűz

Fut az idő …

Álmatlanul, zaklatottan, forgolódva töltöm az éjszakát.
Hallgatom az érkező hajnal neszeit. Elérkezik a reggel, ma ismét előttem áll az új nap.
Szürke színek a függönyön túl, páracseppek a száraz faleveleken.
Nehezen világosodik. Magányomban végtelen mélabú szívemben.
Ez vagyok én. 66 évem elszaladt, egészségem elveszett, korlátok közé szorult életem.
Minden lépésemért harcba szállok. Botorkálok utamon. Árnyak ölelnek.
A színes lombok is szürkévé válnak. Az idő elrohant, sejtjeimben már csak az emlékek élnek. Reménytelen holnapok – csak várom a Nap ébredését- reménykedve.
Fut az idő, de nem tudod, merre, - hova.

1 megjegyzés: