Harcos Katalin
Júniusi délután
Tölgyek élénkzöld
szoknyája alól
fehérlő bodzavirág
kandikál.
Fölöttük ezernyi
madár dalol,
lent tücsök zenél, és
pille száll.
Illattól terhesen
párás a lég.
Árnyak kúsznak a
zsenge füvön,
csak a dombháton
aranylik még
a napsugár, míg
lassan elköszön.
Az elfoszló fény
hajamra hajol.
Fák alatt zöld
könnyeket sír a Nap,
s harmattól ázva
titkon, valahol
néhány sugara
mellettem marad.
A surlófényben lágyak
a színek.
Vén, mohos sziklán
tarka gyík szalad.
Zöld szörnyekként
kuporognak a hegyek
bíborba
hajló alkonyi ég alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése