.kaktusz
Örömöket rejt
Tudod arra gondoltam,
azt, hogy az ember
boldog,
vagy éppen
boldogtalan,
talán a vágyai döntik
el,
a vágyak,
amik a beteljesülés
örömeit rejthetik,
és az elérhetetlenség
keserű csalódásait,
az ember és a vágya,
ketten együtt lehet
olyan,
mint egy napsütötte
mező,
ahol pillangók
lejtik táncukat,
ő pedig lepkehálóval,
jókedvvel szalad
utánuk,
nagy öröm, ha sikerül
a háló alá terelni
egyet,
de ha mégsem,
majd sikerül
legközelebb,
a lepke elérhető
közelségben van,
de vannak vágyak,
amik elérhetetlenek
biztosan,
az embertől oly
távoliak,
mintha a hattyú,
az égnek akarna lenni
az égnek akarna lenni
magasan szárnyaló
madara,
és ettől a
beteljesületlen vágytól
megutálna mindent,
ami vizes,
de irigységében
meggyűlölne
minden magasan
szárnyalót,
vagy, ha az embernek
minden vágya az
lenne,
szárnyak nélkül,
repülhessen,
vagy a némának,
hogy az operában
énekeljen,
a vágyak előre viszik
az embert,
az életet színes
kavalkáddá tehetik,
az örömnek friss vizű
lehetőségei,
de ha a lehetetlent
kívánja,
ha megkeseríti, ami
nincs,
mire esélye sincs,
akkor az a vágy
bénít, és pusztít,
keseríti a pillanat
elérhető örömeit,
lehetne akár boldog
is,
mint egy elégett
hattyú,
de boldogtalan,
mint a
szárnyveszített madár.
2009. okt. 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése