Sárhelyi Erika
Vágy
Látom az arcod, de
nem érem el,
kezem sután nyúl feléd.
Vágyam űz utánad, kedves,
órákig hallgatnám meséd.
Szavaid hűs forrásként iszom,
tekintetem keresi a tiéd.
Ajkam szóra nyílik,
de nem leli az ideillő igét.
Lelkem eggyé olvad veled,
mikor szárnyra kél az időben,
valami furcsa, izzó remegés
van ilykor a levegőben.
Tudom, hogy érzed te is,
mikor elérek hozzád végre,
lágy szellő simítja a tested,
s Te felnézel a kéklő égre.
Angyalszárnyam, ugye látod?
Mosolyom áttöri a teret.
Repülnék hozzád szinte nyomban
De Te is tudod, hogy nem lehet.
kezem sután nyúl feléd.
Vágyam űz utánad, kedves,
órákig hallgatnám meséd.
Szavaid hűs forrásként iszom,
tekintetem keresi a tiéd.
Ajkam szóra nyílik,
de nem leli az ideillő igét.
Lelkem eggyé olvad veled,
mikor szárnyra kél az időben,
valami furcsa, izzó remegés
van ilykor a levegőben.
Tudom, hogy érzed te is,
mikor elérek hozzád végre,
lágy szellő simítja a tested,
s Te felnézel a kéklő égre.
Angyalszárnyam, ugye látod?
Mosolyom áttöri a teret.
Repülnék hozzád szinte nyomban
De Te is tudod, hogy nem lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése