„Egy október végi
estén"
Úgy görgette felénk
az október végi szél
az őszi lombokat, ahogyan nemrég
szerelmemet hordta lábaid elé.
Az ajtók záródtak, és át a mocskos
ablakokon még csodáltam
fénylő arcodat.
Az égbolt csillagtalan
volt nekem,
és a hold sarlója is nagyon keskeny,
ahogy az esti sejtelem ráomlott hajadra.
S míg fuldokolva álmaim kerestem,
az október végi hűvös éjszaka,
jajongva vágta könnyes arcomba
kínzó hiányodat.”
az őszi lombokat, ahogyan nemrég
szerelmemet hordta lábaid elé.
Az ajtók záródtak, és át a mocskos
ablakokon még csodáltam
fénylő arcodat.
Az égbolt csillagtalan
volt nekem,
és a hold sarlója is nagyon keskeny,
ahogy az esti sejtelem ráomlott hajadra.
S míg fuldokolva álmaim kerestem,
az október végi hűvös éjszaka,
jajongva vágta könnyes arcomba
kínzó hiányodat.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése