dr. Szeicz János
Az élet vándorai
Megyünk, mindig megyünk,
vonszoljuk magunkat
valami cél felé,
ami vonz sokunkat,
de nem tudjuk, miért
olyan nehéz...
Megyünk, mindig megyünk,
álmokat kergetünk,
boldog vidámakat,
és rossz lidérceset,
de már álmodni is
olyan nehéz...
Tudja-e valaki,
hogy az a rögös út,
amelyen most járunk,
elvezet a célhoz,
mely meghatározza
majd sorsunkat?
Hiszen lehetetlen
egy álomfosztott célt
követni!
Menni, mindig menni,
vonszolva magunkat
a semmi felé,
és tudni,
nem lesz megérkezés.
vonszoljuk magunkat
valami cél felé,
ami vonz sokunkat,
de nem tudjuk, miért
olyan nehéz...
Megyünk, mindig megyünk,
álmokat kergetünk,
boldog vidámakat,
és rossz lidérceset,
de már álmodni is
olyan nehéz...
Tudja-e valaki,
hogy az a rögös út,
amelyen most járunk,
elvezet a célhoz,
mely meghatározza
majd sorsunkat?
Hiszen lehetetlen
egy álomfosztott célt
követni!
Menni, mindig menni,
vonszolva magunkat
a semmi felé,
és tudni,
nem lesz megérkezés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése