Kamarás Klára - Emlékek őszi esőben

Kamarás Klára

Emlékek őszi esőben

A második kávé után
lassacskán kitisztul a reggel.
Látom az ablakon át,
hogy fürdik fényes esőben a járda.

Betoppan a múlt
a szivárványos pécsi esőkkel.  
Gyászlobogóban a háttér.
Semmit sem tudtam az őszről,
a nyárról, a télről,  
gettóról, vonatokról.  
Számomra szavak voltak csak,
érzelem, értelem nélkül.
Mi maradt meg? Anyám  
ájultan fekszik a párnán...  
István két keze reszket...  
Félelem, sok susogás...

Most mossa ki értelmét az eső...  
Hetven, nyolcvan év kellett,  
hogy végre megértsem egészen.