Ihász-Kovács Éva
Valahol
A lányka messzire nézett,
nem gondolt a halálra,
piros álmokat font éjfonatába:
s nem tudta,
hogy a másik percben
hamuvá égnek a pipacsod álmok...
Odafönt a pilóta,
nem gondolt a lányok álmaival
kioldotta terhét.
Egy várandós anya
kisfiút álmodott magának,
szemével legombolyította az ég
pasztellkékjét lenge fonálnak...
A pilóta nem figyelt
a madársírásra, sem az elszakadt
fonál szomorú énekére:
csak egymás után oldotta ki terhét,
s kérdőjelként gomolygó
felhők közé
iszonyatként
szállt fel a füst...
nem gondolt a halálra,
piros álmokat font éjfonatába:
s nem tudta,
hogy a másik percben
hamuvá égnek a pipacsod álmok...
Odafönt a pilóta,
nem gondolt a lányok álmaival
kioldotta terhét.
Egy várandós anya
kisfiút álmodott magának,
szemével legombolyította az ég
pasztellkékjét lenge fonálnak...
A pilóta nem figyelt
a madársírásra, sem az elszakadt
fonál szomorú énekére:
csak egymás után oldotta ki terhét,
s kérdőjelként gomolygó
felhők közé
iszonyatként
szállt fel a füst...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése