Egyed Emese - Jeladás

Egyed Emese

Jeladás

tornyokon túl kanyargó régi utcák
között még érzi lombjait a kert
várja szárba szökkent hűtlen fickóit
gyümölcsdézsmálóit párat még rejt
idei vackorából idei
napnak és holdnak félénk sugarából

amerre jártál járt a csönd veled
nem fogott kézen kísért mint az árnyék
fölkeresett tetőt labdateret
szélküllő volnék ösvényedre látnék

jaj készülődsz már megmosódsz a tenger
a földi másság vizeiben is
nem gondolsz svábheggyel csalárd kelettel
leszámolsz janus-arcú csöndjelekkel
köd lakik minden árva kert felett

tornyok közt rejtezem vadszőlőinda
szavaiban fölismersz hogyha kék
reggeleken ablakodat kinyitja
tenger felől jött borzas szélkerék
s napod előtt kerek homály terem
s kék árnyék gyúl a lélegzeteden