Turza Sándor
Ha nem igaz
Megfagy most, kevesebbet dobban a
szív,
a féktelen, hideg szél viszi messze a hírt.
Kínokat olt az ifjú ágra, csendet lop a világra.
Gyász leheletével lep be mindent, kertet, hegyet,
a gyász színével óvja az életet.
Hideg csókja melegíti a föld ölét,
majd megijed szerelmétől, félni kezdi a kínt.
A szerelem mocskával oltja be magát,
zölddé, boldoggá csókolva Földanyát.
Szava, színe újra gyász, múlásával színekbe
öltözik a világ, kékek lesznek, sárgák, lilák,
tökéletesek születnek és hibák.
Gondolj csak miránk. Szeretünk.
Nincs másunk, csak hibánk.
Időnk van az életnek ajándékba adva,
hol dal, hol vágy, lehet gyász, vigasz.
Egy-egy perc mindebben pimasz.
Örökre hal meg, ha nem igaz.
a féktelen, hideg szél viszi messze a hírt.
Kínokat olt az ifjú ágra, csendet lop a világra.
Gyász leheletével lep be mindent, kertet, hegyet,
a gyász színével óvja az életet.
Hideg csókja melegíti a föld ölét,
majd megijed szerelmétől, félni kezdi a kínt.
A szerelem mocskával oltja be magát,
zölddé, boldoggá csókolva Földanyát.
Szava, színe újra gyász, múlásával színekbe
öltözik a világ, kékek lesznek, sárgák, lilák,
tökéletesek születnek és hibák.
Gondolj csak miránk. Szeretünk.
Nincs másunk, csak hibánk.
Időnk van az életnek ajándékba adva,
hol dal, hol vágy, lehet gyász, vigasz.
Egy-egy perc mindebben pimasz.
Örökre hal meg, ha nem igaz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése