Nagy Ilona
/pirospipacs/
Kóborcsillag...
Ma megint, a Hold
vigyáz rám,
félt, mint azt a csillagot,
mely a bársony ég határán,
éj sötétjén átragyog.
Égboltunk a csendpalástján,
három apró fényt nyitott,
alul kifli, ezüstkincstár,
fönn, esthajnal' csillog ott.
Kettő közt egy apró lámpa,
árnyékezüst, halovány,
kóborcsillag, árva, mint a
szakadás egy tüllruhán.
Együtt vannak, szépen, sorban,
- mégis mind csak egyedül -
egymás fényét nézik szótlan...
- sóhajszellő hegedül –
félt, mint azt a csillagot,
mely a bársony ég határán,
éj sötétjén átragyog.
Égboltunk a csendpalástján,
három apró fényt nyitott,
alul kifli, ezüstkincstár,
fönn, esthajnal' csillog ott.
Kettő közt egy apró lámpa,
árnyékezüst, halovány,
kóborcsillag, árva, mint a
szakadás egy tüllruhán.
Együtt vannak, szépen, sorban,
- mégis mind csak egyedül -
egymás fényét nézik szótlan...
- sóhajszellő hegedül –
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése