Komáromi János
nap-fényszilánk
falevelek között huppant a földre
égből szökött nap-fényszilánk
avarra világító foltokat festett
huncutul nevetve ugrott néha ránk
égből szökött nap-fényszilánk
avarra világító foltokat festett
huncutul nevetve ugrott néha ránk
levélerek hálózata sátrat feszített
szelíden óvni akart
amikor hívatlan-léptek arra jártak
óvatos-védőn betakart
szelíden óvni akart
amikor hívatlan-léptek arra jártak
óvatos-védőn betakart
fényhálót szőtt a sárga óriás
ott álltunk arany-szálak között
de azon a délutánon
nem a Nap volt ami megkötözött
ott álltunk arany-szálak között
de azon a délutánon
nem a Nap volt ami megkötözött
szemedben villantak
nap-fényszilánkjai
szívembe fúródott mindahány
alig lüktetett már ereimben a vér
arcom sápadt volt és halovány
szívembe fúródott mindahány
alig lüktetett már ereimben a vér
arcom sápadt volt és halovány
megérintettél...
kezed kezembe indaként fonódott
hirtelen átjárt az élet
szemem mámoros-kábulatban lecsukódott
kezed kezembe indaként fonódott
hirtelen átjárt az élet
szemem mámoros-kábulatban lecsukódott
láttam így is közeledni arcodat
ajkamra égi-fényeket csókoltál
azon a káprázatos délutánon
bennem napfénnyé változtál
ajkamra égi-fényeket csókoltál
azon a káprázatos délutánon
bennem napfénnyé változtál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése