Nosztromosz
Ám most…
Ne is figyelj rám, nem az vagyok ki voltam régen.
Szárnyaim letépte a tornádó szele, mely átsöpört életemen.
Az akadályoknál eltörtek lábaim, csak vonszolom magam egy újabb kapu felé,
melyet nem lesz erőm kinyitni és néha már nem is akarok… feladtam.
Nincsenek válaszok. Csend van. Komor világ, mely magába zárt és súlyos láncokkal megkötött.
A fátyol elszürkült, porrá vált és halott ami mögötte van.
A titkok… fulladjanak magukba, nem érdekelnek.
… és itt egy válasz mit megleltem, nincs kiút!
Szárnyaim letépte a tornádó szele, mely átsöpört életemen.
Az akadályoknál eltörtek lábaim, csak vonszolom magam egy újabb kapu felé,
melyet nem lesz erőm kinyitni és néha már nem is akarok… feladtam.
Nincsenek válaszok. Csend van. Komor világ, mely magába zárt és súlyos láncokkal megkötött.
A fátyol elszürkült, porrá vált és halott ami mögötte van.
A titkok… fulladjanak magukba, nem érdekelnek.
… és itt egy válasz mit megleltem, nincs kiút!
Míg soraim végére érsz, te is meglátod… ez van most.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése