2018. november 29., csütörtök

Szomorúfűz - Tündöklő ezüst Hold


Szomorúfűz
Tündöklő ezüst Hold

Láttad Kedvesem a Holdat az égbolton?
Tündökölt. Óriási volt és igazi ezüstgömbként világított,
teljes nappali fénybe borítva a kertet.
Sokáig kint álltam és figyeltem. Csodálatos volt.
Majd később, ahogy az ablakom látószögébe ért, fénye vonzott, csalogatott...
és olyan csend volt. Szinte szellemies.
A máskor főút felől átszűrődő neszek is elhallgattak most,
beburkolóztak a Hold fényruhájába. Valahogy nagyon mély volt ez a csend.
A Hold körül - tele volt szórva az égbolt millió kis csillaggal.
Mint a tűz szikrák csillogtak, sziporkáztak, mintha kacsingatnának.
Csoda, ha nem tudok ilyenkor aludni?
Hogy az éjszaka teli van csodákkal, varázslatokkal? - és
ezekben a csodákban benne vagy, itt vagy minden pillanatban, minden kis
csillagszikrában és a vén öreg Holdban és az egész végtelenben - az én
végtelen szeretetemben ..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése