Pilinszky János
Ősszel …
Ősszel, amikor egy
lámpás fénye elég ahhoz, hogy otthon érezzük magunkat - valójában az emberi
sors, az emberi helyzet misztériumát éljük át. A természet elalszik - s mi
fölébredünk. Látszatra leszűkül életünk; bezárkózunk. De ez a kiterjedés
nélküli hely - ahol szobánk áll, és lámpásunk világít - a "kör
középpontja". Valódi helyünk. Mivel az ember, bár a természetben él,
igazában a mindenség, az univerzum polgára. Mi több, az idő természetes
folyamán túl az öröklété: Isten meghívottja. Valódi helye ezért jelképes.
Látszatra egyetlen kiterjedés nélküli pont. Valójában az öröklét időtlen
tágassága.
Égessük lámpásunkat!
Égessük lámpásunkat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése