György Viktória Klára
Szeretlek.
Õszintén, lelkemmel ölellek.
Szeretlek.
Nem titok, világgá kiáltom
ne vess meg.
Szeretlek.
Azt hittem álom vagy képzelet,
de nem,
ez a legtisztább, legõszintébb,
leggyengédebb szeretet.
Nem hittem volna, hogy érzek
még így valaha,
a boldogság hozzám újra bekopogott,
minden órát, percet beragyogott.
Szeretlek kimondom újra és újra,
szeretlek suttogom halkan, súgva.
Szeretlek amíg az idõnek van kezdete
és vége,
szeretlek kedvesem most és mindörökre.
Szeretlek.
Nem titok, világgá kiáltom
ne vess meg.
Szeretlek.
Azt hittem álom vagy képzelet,
de nem,
ez a legtisztább, legõszintébb,
leggyengédebb szeretet.
Nem hittem volna, hogy érzek
még így valaha,
a boldogság hozzám újra bekopogott,
minden órát, percet beragyogott.
Szeretlek kimondom újra és újra,
szeretlek suttogom halkan, súgva.
Szeretlek amíg az idõnek van kezdete
és vége,
szeretlek kedvesem most és mindörökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése