Szuhanics Albert
Az új gazda
Elment a nyár, elvitte mindenét,
integetett, lengetve szép kezét.
Elköltözött - egy régi fuvaros vén kocsiján -, üres a háza most.
integetett, lengetve szép kezét.
Elköltözött - egy régi fuvaros vén kocsiján -, üres a háza most.
Vidám lak volt, sok fényes ablaka,
úgy ragyogott, alig volt éjszaka.
Szellő vitte a rózsák illatát,
csókolta hold a nyárnak lábnyomát.
úgy ragyogott, alig volt éjszaka.
Szellő vitte a rózsák illatát,
csókolta hold a nyárnak lábnyomát.
Ezer madár, zöld fáin énekelt,
gyümölcs érett, úgy pompázott a kert.
Az állatok utódot hoztak ott,
ellepték azt szerelmes boldogok.
gyümölcs érett, úgy pompázott a kert.
Az állatok utódot hoztak ott,
ellepték azt szerelmes boldogok.
Halovány fény, oly csöndes lett a
ház,
hideg szobák, és hosszú éjszakák.
Beköltözött az új lakója most,
bútorokat magával nem hozott.
hideg szobák, és hosszú éjszakák.
Beköltözött az új lakója most,
bútorokat magával nem hozott.
Szegény az ősz, szomorkás, hallgatag,
sárgul a kert, rőt fái alszanak.
A fű deres, s nehezen ébred ő,
reggel kopott ruhában jő elő.
sárgul a kert, rőt fái alszanak.
A fű deres, s nehezen ébred ő,
reggel kopott ruhában jő elő.
Elköltöznek a kedves madarak,
nem fogad csak fekete varjakat.
Botladozik, szobája oly hideg,
sóhaja száll, hozzánk egy dalt liheg...
nem fogad csak fekete varjakat.
Botladozik, szobája oly hideg,
sóhaja száll, hozzánk egy dalt liheg...
"Ne sírjatok, mert telik az idő,
a gazdag nyár, jövőre visszajő!
Én készítem a legszebb álmokat,
míg jő a tél, ki hozzánk látogat."
a gazdag nyár, jövőre visszajő!
Én készítem a legszebb álmokat,
míg jő a tél, ki hozzánk látogat."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése