Egry Artúr - Nyugalom

Egry Artúr

Nyugalom

Lehullt az est veres virága,
mint levendulák elilló fátyla,

Úgy készültünk
a csendes éjen át,
mint szekrénybe zárt
kabátkák,
formás, csalfa testek
egy tél után,
mit újra félre tesznek.

Így léptünk együtt
e langyos lényű tóba,
kéz a kézben, egybefonva
lágyan,
ártatlanul, mint a gyermek,
az ágyban,
ha kedves meséi közé fekhet.

S elmerültünk a nyugodt téli estben
Álmaink adta édes vágy melegben.