Harcos Katalin - Téli haikuk

Harcos Katalin

Téli haikuk

Decemberben

Halott fák ága
az ősznek már búcsút int.
Zord tél jön megint…

¤

Fagyos reggel

Hallod a havat,
mint ropog talpunk alatt?
A fagy csikorog.

¤

Téli napsütés

Bearanyoz a
fény mindent maga körül,
s a szívem örül…

¤

Téli fák

Dermedt ujjú kéz
minden kopár fa, mely a
bús égre mered…

¤

104.

Szűz hótakaró…
mint megannyi briliáns,
úgy sziporkázik!

¤

105.

Új, fehér paplan
óvón terül a tájra,
házakra, fákra…

¤

Havas lejtőn

Gyermekek hada
a szántalpakon tova
siklik kacagva.

¤

Tél 1.

Mint menyasszonyok,
állnak a fák, és sírnak,
talpig fehérben.

¤

Tél 2.

Havas bundájú,
didergő szörnyként fekszik,
szunnyad az erdő.

¤

Hópihe I.

Kis csipkés pihe
ült a tenyeremre, nézd,
s máris elillan.

¤

Hópihe II.

Mértani forma,
parányi, égből hulló
jégcsipke-abrosz.

¤

Havas éjen

Hósubájában
alszik a táj. Milliárd
pihe táncot jár.

¤

Derűs télben

Madár ül a fán.
Színes mellénye ragyog
a napsütésben.

¤

Fák között

Rezdületlen a
fagyos erdő. Csak a szél
hint porhavat rám.

¤

Téli öröm

Kecsesen siklik
velem a szánkó, s kunkort
rajzol a hóba.

¤

Téli hajnalon

Csillámló dér ül
kapura, kerítésre
és sziporkázik.