.kaktusz
Tudod arra gondoltam,
mikor a tél arca mutatja
a frissen hullott havat
a ragyogó napsütésben,
az a kép gyönyörűséges
a szobából kitekintőnek…
mikor a tél arca mutatja
a frissen hullott havat
a ragyogó napsütésben,
az a kép gyönyörűséges
a szobából kitekintőnek…
az ablak ugyanaz marad,
csak a látvány változik,
a hó szűzies szépsége elmúlik,
marad még szürkén egy ideig,
hogy aztán az is eltűnjön…
azt gondolhatná az ember szomorúan,
hogy mint a hó,
az élet is csak olyan,
először ragyogó,
végül a helyén
megmarad a nagy semmi…
pedig talán nem is
az élet képével van a baj,
hanem az ablakkal,
míg a szeretet tisztán tartja,
addig a világ legszebb dolga,
sok minden elmúlik,
az élet szépsége
csak a látvány változik,
a hó szűzies szépsége elmúlik,
marad még szürkén egy ideig,
hogy aztán az is eltűnjön…
azt gondolhatná az ember szomorúan,
hogy mint a hó,
az élet is csak olyan,
először ragyogó,
végül a helyén
megmarad a nagy semmi…
pedig talán nem is
az élet képével van a baj,
hanem az ablakkal,
míg a szeretet tisztán tartja,
addig a világ legszebb dolga,
sok minden elmúlik,
az élet szépsége
megmarad akkor is:
de ha összemaszatolja
de ha összemaszatolja
a szeretetlenség,
csak csúnya lehet,
csak csúnya lehet,
ami ott látható,
mert az élet szép
nézve keresztül a szeretet üvegén,
és iszonyúan kiábrándító szeretetlen.
mert az élet szép
nézve keresztül a szeretet üvegén,
és iszonyúan kiábrándító szeretetlen.
2012. november 12.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése