Márai Sándor
Tavasz
Ömlesz felém a sűrű
légen át,
te vagyok én, lány, te az ég, a fák.
Kibontod szép virágos karjaid
s a harmat átüt a két szememen:
nagyon vagy, lány és mégsem vagy nekem.
Te vagy a szám, ha hallgat és ha kér,
egyek vagyunk és távol valakik
s ujjuk hegyén bimbóba gyűl a vér.
te vagyok én, lány, te az ég, a fák.
Kibontod szép virágos karjaid
s a harmat átüt a két szememen:
nagyon vagy, lány és mégsem vagy nekem.
Te vagy a szám, ha hallgat és ha kér,
egyek vagyunk és távol valakik
s ujjuk hegyén bimbóba gyűl a vér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése