B. Huszta Irén - Ismerlek?

B. Huszta Irén

Ismerlek?

 Szemedbe nézek és kérdezem;
Ismerlek, te izzó végtelen?
Tudom, mit gondol a kerge szél,
Ha rád tekintve tavaszt mesél,
Érzem, mit érez a napsugár,
Amint a hajnalpír rád talál.
Hallom barátaid halk szavát,
Szeretet színezi szépen át.
Az elme újra tamáskodik –
Elveszett a bizalom s a hit…
Hosszan keresve ha megleled,
Elnyelte gyorsan a végzeted.
Öröm lágy szellőjén fellebegsz,
De máris zuhansz a mélybe. Lent
Kegyetlen vallató faggatott;
Ahol remény volt, mit tartasz ott?
A kék madár, honnan elrepült –
Szívedre mélybarna bánat ült…
Szemedbe nézve csak kérdezem;
Ismerlek, te mélykék végtelen?
Nézem az üveglap foncsorát,
Bennem újra kétség ver tanyát;
Ismerlek? Ismerhetlek magam?
Hisz benned mélységek mélye van,
Égmagas szárnyalás is te vagy,
Mikor tudod, hogy lelked szabad.
Szemed éj-tüzében, végtelen,
Ismerhetlek, vagy csak képzelem?