Illyés Gyula - Nyárutó

Illyés Gyula

Nyárutó 

http://www.youtube.com/watch?v=EMcR3L0rQZk 

 

Ránk tör észrevétlen ujra egy ősz! nézzed
bomlik a fák kontya, zokognak a bokrok,
a beért szőllőhegy illata leömlik
a völgybe s emeli, hajtja ujra szívünk'!

Töröld le kedvesem szótlan apánk fényes
homlokát s hozz széket a tornác ritkuló
vadszőlleje mögé, ülj közénk, - e csendben
miként házunk elől: lelkünkről is hullong

nyílik a nyers fátyol! társaink a fényes
órák elszaladtak és talán örökre -
mint komor hódítók, fent a hegy taréjján
feltünnek a sápadt s véres őszi napok.

Akik megmaradtunk, láthatjuk most tisztult
arcunkat, a mosoly kiapadt ágyait,
mint halál után... Az erdőből felcsapó
madár sívítása nyomán vad tölcsérben

megindul az ősz! már zúgnak a zord tölgyek,
hajlik a szederfa, a temetőhegyen
zörög bátyánk sírján a bádog-koszorú,
az uccai kapu sikolt s kicsapódik -

Csereg az éles por az ablak üvegén,
hunyjad be szemedet, rejtsd mellembe arcod -
Töltsön Édesapám! Ha száll már, dalosan
sodródjon az idő-kavarta levéllel,
porral és szeméttel repülő jövendőnk!