2013. szeptember 8., vasárnap

Károlyi Amy - Szólongatás



Károlyi Amy

Szólongatás
Harmatcseppé válik szájadon a szó.
Azt mondod: fa -
és erdőstül állnak elibém a fák.


Azt mondod: kő -
s nem aszfalt s nem beton,
de szikla szúr a víz alatt.


Azt mondod: rét -
és sötét papuccsal lépked az éj
a fűszálak hegyén.


Azt mondod: tó -
és lassú buborékkal
gyöngyök és gyűrűk szállnak fel a mélyből.


Azt mondod: szép -
és tulipánt hajt a hajnal
s kötényünk megtelik kankalinnal.


Azt mondod: én -
és sápadt tűzben égsz,
mint nyári délben gyújtott gyertyaszál.


Azt mondod: nyár -
és gyíkok lihegnek forró köveken,
kisül a földből a virág-gyökér.
És illattal púpozva a Tejúton ballag
egy júliusi szénásszekér.


Azt mondod: ősz -
és áfonyával telik meg
harminc szőlőskosár.


S mikor már majdnem minden elfogyott:
piros pecsét van a szájad helyén,
mikor a nevemet lassan olvasztgatod...

1 megjegyzés: