Csokonai Vitéz Mihály
A szerencse változó
Bár szemét rád a sors
mosolyogva nyissa,
Bár feléd forduljon
tarka golyóbisa,
Bár nyájas karokkal
kívánjon ölelni,
S páva módra fénylő
szárnyára emelni,
Bár jöjjön kincsekkel
talpig betakarva,
Nála hízelkedjen a
bőségnek szarva:
Ne higgy néki, ne
higgy; mert sokan megesnek,
Mikor nála boldog
életet keresnek.
Ne higgy; mert amidőn
legjobban kecsegtet,
Forrót alád éppen
azalatt csepegtet.
Midőn legnyájasabb
karokkal öleled,
Akkor rakja tele
fullánkkal kebeled;
Azért repül veled az
ég tetejére,
Hogy mélyebben vessen
a pokol mélyére.
Ne higgy hát,
barátom, ne higgy, mondom, neki,
Mert halálra csalnak
szirén éneki.
De azért ha bánt is,
meg ne rezzenj tőle,
Bátor szívvel vonjad
félre magad tőle.
Ő asszony s
szerencse: minden pontban fordul,
Nem sok, akár vígan
legyen, akár mordul.
Azért hát, barátom,
bár szíved rettentse,
Meg ne rezzenj tőle:
ő asszony szerencse.
Ellene a virtus fog
lenni kőbástya,
Az ártatlanságnak
befed szent palástja.
Ez az a conductor,
amelyre mennyköve
Mindig haszontalan
ropogással löve.
Ez ama Gibraltar, s
ama citadelle,
Melyre minden bombáit
hasztalan lövelle.
http://m.youtube.com/watch?v=jC_P0qQrBfM
VálaszTörlés