Mysty Kata
Album
A lány a dal,
a mindenség alanya,
hangja, dallama, délibábja;
az ígéret talaja, titka,
álmot bontó kis sziget,
a pirkadat, a kikelet,
ragyogón fénylő csillag,
a csapongó csermely;
a rajongó és álmodozó,
a naiva, és a kacagó,
a rózsa szirma, virága.
Szentelt víz!
A nő költészet;
a titkok temploma;
rapszódia és szerenád,
a mindenség tárgya,
szavak és a képzők,
jelkép és idill,
igézet és ideál,
mámor és Ámor,
a kiviruló tavasz,
a nap ragyogtató dele,
illatozó rózsabokor,
s a bimbót bontó rózsa.
Isten földi angyala!
Az anya zsoltár,
az"imakönyvben,"
a mindenség állítmánya,
mondata, az írásjele,
a tartalom és forma ;
az irgalom, az odaadás,
a meleget adó Napfény,
a tűrés és türelem,
kályha és fáklya ;
az élet szövete, foltja ;
a tüskés, rügyeket fakasztó rózsatő,
a bizalom, a hit, a szeretet,
és a remény élő fája.
A szent küldetés!
Mama a dicséret,
"a Biblia magja";
a mindenség bővítménye,
a idő és - módjele,
a helyesírás és nyelvhelyesség,
a mondatvégi pont;
a világítón lemenő Hold,
az alkony igazgyöngye,
az ideál és az irgalom,
a béke és tisztelet,
áldás és az áldomás!
Szent hálaadás!
a mindenség alanya,
hangja, dallama, délibábja;
az ígéret talaja, titka,
álmot bontó kis sziget,
a pirkadat, a kikelet,
ragyogón fénylő csillag,
a csapongó csermely;
a rajongó és álmodozó,
a naiva, és a kacagó,
a rózsa szirma, virága.
Szentelt víz!
A nő költészet;
a titkok temploma;
rapszódia és szerenád,
a mindenség tárgya,
szavak és a képzők,
jelkép és idill,
igézet és ideál,
mámor és Ámor,
a kiviruló tavasz,
a nap ragyogtató dele,
illatozó rózsabokor,
s a bimbót bontó rózsa.
Isten földi angyala!
Az anya zsoltár,
az"imakönyvben,"
a mindenség állítmánya,
mondata, az írásjele,
a tartalom és forma ;
az irgalom, az odaadás,
a meleget adó Napfény,
a tűrés és türelem,
kályha és fáklya ;
az élet szövete, foltja ;
a tüskés, rügyeket fakasztó rózsatő,
a bizalom, a hit, a szeretet,
és a remény élő fája.
A szent küldetés!
Mama a dicséret,
"a Biblia magja";
a mindenség bővítménye,
a idő és - módjele,
a helyesírás és nyelvhelyesség,
a mondatvégi pont;
a világítón lemenő Hold,
az alkony igazgyöngye,
az ideál és az irgalom,
a béke és tisztelet,
áldás és az áldomás!
Szent hálaadás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése