Sárhelyi Erika
Július
Tegnap még rám
vicsorgott a forró aszfalt,
ahogy tűsarkam szurtos képébe lépett.
Lobogó tűzfalak árnyékába bújtam,
a július rajzolt hátamra térképet.
Ma riadót fújnak a vonuló felhők,
aggódva lesem, mi’ törékeny a kék ég.
Szél karol belém az úton, s összekócol,
mint szívem olykor a könnyű kezű kétség.
ahogy tűsarkam szurtos képébe lépett.
Lobogó tűzfalak árnyékába bújtam,
a július rajzolt hátamra térképet.
Ma riadót fújnak a vonuló felhők,
aggódva lesem, mi’ törékeny a kék ég.
Szél karol belém az úton, s összekócol,
mint szívem olykor a könnyű kezű kétség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése