Ábrahámné Ági
Nyárelő
Langymelegben
lengedező liliom,
Lebegő levelek libegnek lágyan.
Pillangó szállong előttem utamon,
Magamat látom öregedő fákban.
Az egyik rügyező ágon madár ül
Szívünk hallja, ha arra jár, úgy fütyül.
Bimbózó varázs szegélyezi utam,
Bársonyos barkák nézték, merre jártam.
Testembe szívtam melegítő napot,
Fülem nyitottam, hogy halljam a hangot.
Szemem nagyra tágult a sok szépségre,
A nyárra vágytam, s vele egészségre.
Butaság a remény, de élek mégis...
megfürdöm a szeretet sugarában,
nógatom lábamat, hogy mozduljék is,
hogy sétálhassak kinn a napsugárban.
Lebegő levelek libegnek lágyan.
Pillangó szállong előttem utamon,
Magamat látom öregedő fákban.
Az egyik rügyező ágon madár ül
Szívünk hallja, ha arra jár, úgy fütyül.
Bimbózó varázs szegélyezi utam,
Bársonyos barkák nézték, merre jártam.
Testembe szívtam melegítő napot,
Fülem nyitottam, hogy halljam a hangot.
Szemem nagyra tágult a sok szépségre,
A nyárra vágytam, s vele egészségre.
Butaság a remény, de élek mégis...
megfürdöm a szeretet sugarában,
nógatom lábamat, hogy mozduljék is,
hogy sétálhassak kinn a napsugárban.
http://youtu.be/m0YXNQL5M40
VálaszTörlés