dr. Szeicz János
Unter den Linden
Kigyúl egy lángfolyó
az égen,
végsőt lobban az esti fény
a lassan sikló felhők fodrain,
s a hársak közt bóklász’ a szél.
végsőt lobban az esti fény
a lassan sikló felhők fodrain,
s a hársak közt bóklász’ a szél.
Fátyolként hullik
ránk az alkony
s szövi a virágzó fákat,
a langyos esti léget elöntik
mézes illattal a hársak.
s szövi a virágzó fákat,
a langyos esti léget elöntik
mézes illattal a hársak.
Az esthajnal csillaga
kigyúl
az ég bársony kék homlokán,
és nyáresti varázslat árad
a hársak édes illatán.
az ég bársony kék homlokán,
és nyáresti varázslat árad
a hársak édes illatán.
Most csendes béke van
szívemben,
elfeledtem az út porát,
csak nézem az útszéli fákat
és élvezem az illatát.
elfeledtem az út porát,
csak nézem az útszéli fákat
és élvezem az illatát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése