Albert Ferenc - Felhő gulya

Albert Ferenc
Felhő gulya

Egek kékjét felhő járja,
miként az alföldi rónát
számadó pásztor gulyája.

Némelyük kis fehérbolyhos,
vagy rajzol szürke óriást;
egy, mint édes vattacukor,
míg másikból villám cikáz.

Kövér gulya ég és föld közt,
nagy terhétől szabadulva
cseppjeivel földet öntöz.

Éltet, frissít, ha permetez;
de mikor borul a „dézsa”
vízözön áraszt el mindent,
biz’ jól jönne ama bárka.

És midőn a szürke spongya
színe egyre halványabb,
számadónak megnő gondja.

Tűnik borja a gulyának;
az állománynak foghíja nagy;
hamar elő áll a tettes,
dézsmáját hajtja be a Nap.