Horváth L. Zsuzsanna
Júliusi töredékek
Az Éjszaka lányai
sírtak
könnyeik
hulltak a szomjazó földre.
Napszekerének
paripáit a Nyár
vad szelekkel
hajtotta, űzte.
*
Langy párákkal búcsúzott
a hajnal
harmat-könnyét sápadt
fűre szórta.
Jött a Nap és izzó
sugarával
e gyémántokat felhővé
csókolta.
*
Bíbor színeket vet az
est az égre
vörös a Nap-híd a
Balatonon,
fodros hullámok
csapnak a kövekre
közelgő vihar súlya
terül a tavon.
*
Alél a virág, hervad
a levél
a fülledt estben
bágyadt szellő kél.
Felhőpamacsok
tömörülnek
elfedve a sejtelmes
kéket.
*
Élénkülni látszik a
szél,
hozza-e az egek
enyhítő esőjét
vagy rózsák bíbor
szirmaival fedi be
a tikkadtan szomjazó
kertet
és csak száraz homokot
perget?
*
Este lapos hullámokat
görgetett
a szél s csapta a
parti köveknek.
Most sima a víztükör,
a tó
szelíd, szép arca
csábító,
ahogy lágyan emeli
pára-fátylát
s visszatükrözi a Nap
ragyogását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése