Margot
Fogd a kezem
Bőrödnek illatával
aludtam el,
S most, felébredve úgy sajog az álom!
A szemem szárazon ég, üvölt a csend,
Hány hete már, hogy érkezésed várom?
Hasztalan sürgetem a múló percet,
Hogy változást hozhat holnapra talán?
De reményeim kopnak, kicsorbulnak,
Felőrlődnek a múló idő fogán.
A harag elmúlt, mi eddig bénított,
Csak nyomorúságos, sivár jelenem,
Mi fojtogatja torkom, rámtelepszik,
Koporsóba zárja gyászos életem.
Várom, hogy üzenj, repülhessek hozzád,
Simogasd és csókold könnyes arcomat,
Ne küldj el, tarts meg e röpke életben!
Megvívtam érted halálos harcomat.
S most, felébredve úgy sajog az álom!
A szemem szárazon ég, üvölt a csend,
Hány hete már, hogy érkezésed várom?
Hasztalan sürgetem a múló percet,
Hogy változást hozhat holnapra talán?
De reményeim kopnak, kicsorbulnak,
Felőrlődnek a múló idő fogán.
A harag elmúlt, mi eddig bénított,
Csak nyomorúságos, sivár jelenem,
Mi fojtogatja torkom, rámtelepszik,
Koporsóba zárja gyászos életem.
Várom, hogy üzenj, repülhessek hozzád,
Simogasd és csókold könnyes arcomat,
Ne küldj el, tarts meg e röpke életben!
Megvívtam érted halálos harcomat.
Van egy mondat: Ne add fel! Halálos harcot vív mindenki...
VálaszTörlés