Ódor György - Hallgatás

Ódor György

Hallgatás 

Magamba hallgatózok.
Szolgája vagyok földnek, égnek, víznek,
ki sose hajladozott
senkihez, inkább széjjeltörik szinte,
mint kit vesszővel fontak
körbe féltőn szomjas szerelmes ujjak,
szolgája vagyok bornak,
örömnek-bánatnak, soha nem úrnak.

Nem álmodom az időt,
a semmi fényű, gőgös gazdagságot.
Testem fű alól kinőtt
apró szirmú, igénytelen virágok,
kinek örök gazdája
a meghazudhatatlan szép természet,
emberek közt az árva,
lobogó hajú, rongyos vándorélet.

Születni és meghalni
fél az ember, a többit elherdálja.
Úgy hallgatom magam, mint
ki saját magába lenne bezárva,
az üde hajnalokban
néhány percig csillog rajtam a harmat,
s mint kinek nincs más dolga,
ez a világ hervadtan betakargat.